Én vagyok, inkognitóban. Igen, ÉN. Hát nem ismersz fel? Sajnálom. Tudod, ezért vagyok 'inkognitóban'. Gyere ide mellém, és akkor te is itt leszel, Inkognitóban. Senki sem akar egy Inkognitó nevű városkát alapítani? Csak hogy odaköltözhessek, és még jobban hangozzék az egész.
Ez az egyik legfantasztikusabb fénykép, amit az ember által ismert univerzumban valaha is készítettek. Egy amerikai fényképész készítette egy operáció alatt, amin egy súlyos gerinc-rendellenességet próbáltak helyrehozni egy magzaton az anyaméhen belül a terhesség 23. hetében.
A fényképész akkor még nem gondolta, hogy élete egyik legfontosabb képe lesz ez, hiszen a cél csupán a méhen belüli gerincműtét fényképeken is történő dokumentálása volt. Miközben Michael Clancy fotós az Egyesült Államok-beli Tenesse állam Nashville városának Vanderbilt egyetemén a sebészeti klinika műtőjében fényképeket készített a műtét folyamatáról, megörökítette azt a pillanatot is, amikor a baba az anyai méhből kiemelte a kis kezét, és az őt operáló orvos ujját megfogta. Ez a hihetetlen fénykép a világ rengeteg újságjában megjelent, s Írországban az egyik „legerősebb zászlója" lett az abortusz legalizációja ellen küzdőknek. Az ici-pici kéz, ami meghódította a világot, Samuel Alexanderé, aki tavaly december 28-án megszületett (amikor a fénykép készült, alig több, mint 5 hónapja volt a mama hasában). Ha komolyabban elgondolkodunk, megértjük, hogy az élet tényleg csak egy hajszálon múlik. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy nem tudták volna életben tartani a kisfiút a méhen kívül, így a méhen belül műtéttel kellett megoldani azt a rendellenességet, amit nem tudott volna túlélni. A méhet bevarrták, hogy a baba normálisan fejlődhessen tovább. Ezért is ezt a képet nyilvánítják napjaink egyik legfontosabb orvosi fényképének. Samuel a legfiatalabb paciens, aki ilyen operáción túlesett. Valószínű, hogy Samuel Alexander Armsnak megszoríthatja majd egyszer Dr. Brunner sebészprofesszor kezét - most már az anyai méhen kívül . Justine McCarthy tévé-bemondónő megjegyezte, hogy képtelenség nem elérzékenyülni a pici kéz hatalmas erejét látva amint egy operáló Sebész ujját szorítja, és lehetetlenség nem elgondolkodni azon, hogyan tud egy kéz életet menteni...
"The Little Things Give You Away" Water grey Through the windows, up the stairs Chilling rain Like an ocean everywhere [Chorus] Don't want to reach for me do you I mean nothing to you The little things give you away And now there will be no mistaking The levees are breaking All you've ever wanted Was someone to truly look up to you And six feet under water I Do [End Chorus] Hope decays Generations disappear Washed away As a nation simply stares [Chorus] Don't want to reach for me do you I mean nothing to you The little things give you away But there will be no mistaking The levees are breaking All you've ever wanted Was someone to truly look up to you And six feet under water I Do All you've ever wanted Was someone to truly look up to you And six feet under ground now I Now I do [End Chorus] [Brad's Guitar Solo] Little things give you away Little things give you away Little things give you away Little things give you away Little things give you away (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away) All you've ever wanted Was someone to truly look up to you (Little things give you away)
Egy napon egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyűlt össze körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt, se egy karcolás, se egy seb, vagy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott. Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére, és továbbra is dicsérte önmagát.
Egyszer csak a sokadalomból egy öreg lépett elő. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészel ilyesmit állítani.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? - suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet. Ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel… csak könny és fájdalom.
- Igen - szólt az öreg - A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el a sajátomat a tiéddel. Látod? Minden seb a szívemen egy embert jelent. Valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel. Kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ezért ilyen szabálytalan lesz. De ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztetnek, amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem. Ezek a nyílt sebek, az üregek... Ha szeresd a körülötted élőket, kockáztatsz. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted már, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
Look at the red red changes in the sky Look at the separation in the border line But don't look at everything here inside And be afraid, afraid to speak your mind It took a moment before I lost myself in here It took a moment and I could not be found? Again and again and again and again I see your face in everything It took a moment the moment it could not be found? What's with the fascination with the Echelon What's with the constant questions that you have this time What's with this circumstancial consequence Find oversight before this night will ever rise again It's all you've got inside your head, better get up and leave instead It took a moment before I lost myself in here It took a moment and I could not be found? Again and again and again and again I see your face in everything It took a moment the moment it could not be found? To find ourselves lost here within we need reasons why So we take this bridge with the other's that will thrive in the great divide Look at the red red changes in the sky Again and again and again and again I see your face in everything Again and again and again and again I see your face in everything It took a moment before I lost myself in here It took a moment and I could not be found? Again and again and again and again I see your face in everything It took a moment the moment it could not be found?
Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget:
- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik. - Természetesen. A születésután valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik. - Butaság, semmiféle élet nem létezik a születésután. Egyébként is, hogyan nézne ki? - Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni. - Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid! - De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk. - De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra! - Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen. - Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van? - Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk. - Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is! - Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!"
Forrás: KaTT (fórum, elnézést ha időközben elévül)
